Prológus

Demon

Prológus

A nyarat nem így képzeltem el. Mármint, a vonaton idegen emberek között nyomorogni, úgy hogy azt sem tudom, hova megyek, nem a legszórakoztatóbb dolog. Ha otthon maradhattam volna, már rég a nagypapával lennék, és limonádét szürcsölgetve ülnénk a Duna-parton. De nem.
A szüleim és azok teljesen elrontották a nyaram. Anya valami finom sütit süt Örsnek, aki biztosan a kedvenc meséjét nézi. Apa a dolgozó szobájában telefonálgat, és idegesen szól ki minden második percben, hogy halkítsák le a tévét.
A gondolatmenetemből a megálló vonat zökkentett ki. Olyan hirtelen állt meg, hogy a mellettem telefonozgató srác egyenesen rám esett.
- Bocsi - mondta zavartan és gyorsan kiegyenesedett, majd a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. - Ezt elejtetted. - adta a kezembe a pénztárcámat.
 -Köszi. - ezzel otthagyott, én meg csak néztem a távolodó alakját. Ezen a megállón szerencsére sokan leszálltak, és sok hely felszabadult, ezért a legközelebbi üléshez igyekeztem. Velem együtt más is kinézte azt a széket, de én közelebb voltam, és nagyobb volt az előnyöm. Megkönnyebbülten ültem le, de valaki megint megszólított.
 - Elnézést - szólt a kalauz - Jegyet kérek.
 - Máris - habogtam, és elővettem a pénztárcámban lévő papírfecnit.
Unalmamban elővettem a telefonomat és hozzá tartozó fülhallgatót, majd elindítottam a lejátszási listám. Elindult a Linkin Park - Numb című száma. Egyre laposabbakat pislogtam, és lassan elnyomott az álom...